2006. évi

Velence Kupa

bajnoki egyéni tájékozódási túraverseny

Kisgyón, 2006. május 27.

 

 

 

 

Tavaly ilyenkor azon keseregtem, hogy a szegény embernek semmi sem sikerül... Úgy köszöntem el, hogy  „Találkozzunk jövőre is és bízzunk abban, hogy minden jó irányban változik!”

Hát az időjárás biztosan nem változott jó irányba, ezt mindenki tanúsíthatja. Biztosan ennek köszönhető, hogy az előre nevezettek közül tíznél többen nem jöttek el és  új nevező is alig jelentkezett. Ennek ellenére több volt a résztvevő, mint tavaly. Igaz, idén volt egy új kategória - egy közepes nehézségűnek ítélhető pályával a bajnokságba be nem nevezettek részére -, amire meglepően sokan (előzetesen 29-en!) jelentkeztek.

 

A lényegben, a versenyek megszervezésében, lebonyolításában idén nagyobb szerencsénk volt. Bizonyára ennek tulajdonítható, hogy alig akadtak észrevételek       - azok sem voltak súlyosak -,  hiszen tavaly óta nem lettünk sem okosabbak, sem ügyesebbek (Meg szebbek sem…).

Sajnos, a verseny elején még nem voltunk eléggé figyelmesek, ezért fordulhatott elő, hogy mindkét bajnoki kategóriába bekerült véletlenül egy-egy nem bajnoki résztvevő. Ez azonban nem okozott gondot senki számára.

 

Örül az ember szíve, amikor azt látja, hogy az általa nagyra becsült versenyzők sorba jönnek be a pályáról időhiba nélkül egy olyan pályán, amin az előzetes feltételezéseink szerint az időhiba elkerülése reménytelennek látszott a dús, „nemszeretem-típusú” aljnövényzet miatt. Ez azért arra enged következtetni, hogy a pálya korrekt volt. És hogy nem volt könnyű, azt meg az igazolja, hogy sokan voltak, akik hibáztak és nem is keveset. Jó, hogy csak az első időhiba nélkül beérkező versenyző részére ígértünk pezsgőt…  (Amit az érintett egyébként meg is kapott!)

Hogy az időhiba nélküli beérkezés önmagában nem volt elég a győzelemhez, az más kérdés: a férfiak között négyen voltak ilyenek. A másik két kategóriában viszont egy időhiba nélküli versenyző sem akadt. (Igaz, más versenyeken is ez a jellemző!)

 

Mit tagadjam, először  - eléggé el nem ítélhető módon -  elégedett voltam, amikor láttam, hogy a beérkező női bajnoki versenyzők sorban elhibázták az általam cselesnek gondolt feladatot (L. női pálya utolsó pontja). A végére viszont elszomorított, hogy egy sem akadt közöttük, aki annál a bizonyos feladatnál ne hibázott volna. Azt lehetne hinni, hogy akkor talán hibás volt a pontkitűzés. Ennek az ellenkezőjéről azonban bárki meggyőződhet, ha rendelkezésére áll a térkép. Az egyöntetű hibázást valószínűleg az okozta, hogy a végére mindenki „el volt altatva”: a kötelező útvonalon minden bója egyértelműen, jól láthatóan volt elhelyezve és nem volt egy tévesztési lehetőség sem, egészen a legvégéig. Akkor viszont már mindenki örült a cél közelségének és mindenki ellenőrzés nélkül levette a szemben látható bóját. Pedig ha megnézte volna alaposabban a térképet, észrevehette volna, hogy az bizony nem az igazi, mert valójában eléggé távol esik a térképen jelölt útvonaltól, amit eltakart a magasra nőtt aljnövényzet.

Az Ab kategóriában  -amelynek pályája többé-kevésbé megegyezett a fordított női pályával -  a kötelező útvonal utolsó bójája hasonló módon, hibázásra késztetve volt elhelyezve,  de ott  sok volt a jó megoldás.

 

A férfi pályán volt egy vitatott pont, amely azért okozott egyeseknek gondot, mert ugyanazt a helyszínt a női versenyzők térképe eltérően ábrázolta.  Ennek egyébként az volt az oka, hogy adott pont környéke éppen a férfi versenyzők érdekében volt javítva lett (a nők számára ez a terület nem volt „pontközelben”, ezért annak a javítása elmaradt). Az adott helyzet azért érdekes, mert verseny közben ilyennek tulajdonképpen nem szabadna kiderülnie. (Hogy kerülhet egy férfi versenyző kezébe verseny közben egy női pálya térképe? :-) 

 

Volt egy, a szerkesztés pontatlanságára vonatkozó észrevétel, melyet nem találtam eléggé megalapozottnak. Az adott feladatban érintett 30 versenyző közül hat valamilyen okból nem jutott el a pontig, így nem derülhetett ki, hogyan sikerült a szerkesztése. A maradék 24-ből a többség (14 versenyző) jó bóját fogott a kérdéses ponton.  Tehát egy  -igaz, nem elhanyagolható – kisebbség hibázott. Érdekes viszont az a tény, hogy a hibázó tíz versenyzőből hat ugyanannak a szakosztálynak a tagja. 

A szerkesztés feladat esetleges pontatlanságának egyébként sem volt jelentősége. A szerkesztett pont szándék szerint egy jellegfa volt és a valóságban azon volt a bója. Álbója a közvetlen közelben –kb. 40 m sugarú körben-  nem volt. Ezért aztán akinek a szerkesztése esetleg nem pontosan a térképen jelölt jellegfára jött ki, annak sem volt más lehetősége, mint a helyes bóját levenni. A feladatban azonban mégis volt egy tévesztési lehetőség: az adott jellegfától kb. 40-50 méterre volt még egy jellegfának is tekinthető fa, amit azonban nem jelölt a térkép, és ahonnan egyébként az igazi bóját látni sem lehetett. A szerkesztési feladat a fentiek miatt - szinte a szerkesztés pontosságától függetlenül - egy tájékozódási feladattá változott át: a valóságban a térképen jelölt, helyén lévő jellegfát kellett megkeresni. Aki hibázott, nagy valószínűséggel nem azért hibázott, mert rosszul szerkesztett, hanem azért, mert rossz helyen kereste a szerkesztett pontot.

 

Sajnos, az utólagos értékelés során kiderült, hogy az Ab kategória első hat helyezettjében változás van: a legvégén indult Ab kategóriás versenyzők közül ketten a pályán elért eredményükkel bekerültek az első hat közé (4. és 6. hely.), emiatt a helyszínen kihirdetett sorrenden változtatnunk kellett.

 

A versenyen egyébként összesen 50 egyéni versenyző-, továbbá öt csapat (versenyen kívül, a Gördögök háziversenyeként) vett részt. Óvás nem volt, a rendezőségre vonatkozó morgás nem haladta meg az elhanyagolhatósági küszöböt, a hangulat érezhetően jó volt.

Arról, hogy a telep büféjében pocsék a sherry, a rendezők valóban nem tehetnek… A sörre viszont nem volt panasz.

 

Gratulálunk a győzteseknek és a jól szerepelteknek!

Találkozzunk szeptemberben, még többen, ugyanitt, a Velence Kupa csapatversenyen!  Remélhetően jobb idő lesz, mi pedig igyekezni fogunk hasonló színvonalat biztosítani…

 

A rendezők nevében: Horváth T. Csaba